Webpanda

Shippei Taro

Réges-régen volt egszer egy vándorló pap.Egy napon,ahogy egyik helyről a másikra kóborolt,magányos hegyi faluba érkezett.A falu minden házában éppen mochit készítettek.A pap azt gondolta,talán ünnepségre készülődnek.Körbesétált,nézelődött,és észrevett egy szép,nagy kúriát,mely azonban olyan csöndes volt,mintha senki sem lakna ott.
    A pap ezt nagyon furcsának találta.figyelmesen hallgatózott,amikor keserves sírás hangja ütötte meg a fülét.
    Milyen különös dolog ez -gontolta a pap,és bement a házba.odabent látta ,hogy mindenki egy fiatal lány köré gyűlt,és fölötte zokognak.
-Bocsássatok meg,miért sírtok? -kérdezte a pap.
     A férfi,aki a ház urának tűnt,végül abbahagyta a sírást,és azt mondta:
-Hét nap mulva föl kell áldoznunk egy embert.Odaát a hegyen van egy régi szentély,már senki sem emlékszik,hogy milyen istennek is van felszentelve,de minden évbe aratáskor egy fiatal lányt fel kell ajánlani neki.Ha nem tesszük,nagy vijar jön,és elpusztítja a rizsföldjeinket meg a mezőinket,úgyhogy nem tehetünk mást.Ebben az évben rajtunk van a sor,és mivel fel kell áldoznunk egyetlen leányunkat,őt siratjuk.
      A Pap csöndben hallgatta,majd azt mondta:
-Hát tényleg van ilyesmi a világban?Akkor hát a leányotok helyett én lezsek az áldozat,és neki nem kell elmennie.
      Így történt,hogy a pap felmászott a szentélyhez,és egy öreg,romos templomot talált ott,mellette pedig egy hatalmas,odvas fenyőfát,melyben elbujt és várt.Amikor eljött az éjfél,különös lények hatalmas  hordája özönlött fel a templomhoz ,és összegyűltek előtte.Az,aki a vezetőjüknek tűnt,,hangosan kérdezte:
-itt van Shippei Taro?
Az egyik lény azt válaszolta:
-Shippei Taro nem jön ma éjjel.Ekkor a templom ajtajai kinyíltak,,és az összes lény bement.A pap hallgatózott az odúból,és ezt a dalt hallotta:
Ne mond el ezt és ne mond el azt,
Ne mond el Shippei Taronak,
Nagahamában,Omi provinciában,
Ne mond el Shippei Taronak.Suten,sutten,sutten ten.Bim bam,bim bam.
Újra és újra elénekelték ezt a dalt,és ahogy a pap hallgatta őket,arra gondolt,hogy mindegy,miféle bakemonók ezek,egészen biztosan le tudná győzni őket az a valaki akit Shippei Taronak neveznek.      Azon az éjszakán visszatért a leány házához a faluban,majd elindult Nagahama városa felé,Omi provinciába,hogy megkeresse Shippei Tarot. Mihelyst megérkezett,kédezősködni kezdett,hogy vajon tudják-e,merre lakik a Shippei Taro nevű ember,de akárhol is kérdezte,senki sem ismert ilyen nevű embert.
     Csalódottsággal telve a pap egy kövön üldögélt az út mentén,amikor egy nagy,foltos kutya kóborgott arra,akkora volt mint egy borjú."Ez aztán a hatalmas jószág!egy ilyen kutya biztosan le tudná győzni a bakemonókat" - gondolta magában,amikor a kutya gazdájj a is megjelent és a kutyát szólította:
-Shippei Taro!
      A pap hirtelen visszanyerte lelkierejét.Elmondta a gazdának,hogy kölcsön szeretné kérni a kutyáját a leány megmentéséhez, és az örömmel odaadta neki az állatot.A pap a kutya kíséretében elindult a leány faluja felé.
      Eljött a hetedik nap,az áldozat napja,de a pap nem tért vissza a faluba. A leány családja nem tudott mást tenni,mint felkészülni,hogy feláldozzák őt.Hosszú faládát hoztak, és a lányt fehér kimonóba öltöztették.Az egész család zokogott,majd' megszakadt a szívük.A falusiak közül páran megsajnálták őket,és ők is sírni kezdtek,míg mások szívtelenül azt mondták:
-Mit csináltok,miért vártok és vártok?Siessetek,és áldozzátok fel a lányt ;ha nem teszitek borzalmas vihar jön mint azelött történt!
-Várjunk még egy kicsit -mondták a lány szülei,és tovább vártak a pap visszatértére.
       Mivel azonban a pap csaknem jött,végül bele kellet rakniuk a leányt a faládába.Már éppen készültek felemelni a ládát a falusiak,hogy felvigyék a hegyre,amikor zihálva és fujtatva megérkezett a pap,Shippei Taro kíséretében.Kivették akkor a zokogó,rémült lányt a faládából,és berakták a papot meg a kutyát a helyére.
-Most vigyetek,és ajánljatok fel minket a lány helyett! -kérte a pap.
Ha ezt tesszük,az isten megbüntet minket - ellenkezett néhány falusi,de a többiek fogták a ládát és,benne a pappal és a kutyával,és felvitték a hegyre.Ott letették a szentély elé,és visszafutottak,anélkül,hogy hátranéztek volna.
       Ahogy éjfél lett sok bakemono gyűlt össze a templomnál.Énekelgettek,táncoltak a faláda körül,körbe és körbe.
Ne mond el ezt,és ne mond el azt,
Ne mond el Shippei Taronak,
Nagahamában,Omi provinciában,
Ne mond el Shippei Taronak.Suten,sutten,sutten ten.Bim bam,bim bam.
Nemsokára elkezdték leemelni a faláda tetejét.Ekkor Shippei Taro vonyított egyett,kiugrott a ládából,és megtámadta a bakemonókat.A pap is kiugrott,és nekik rontott.
       A következő reggel a falusiak azt mondták magukban: "Mostanra az istenség biztosan megette már azt a papot" -ezért hát felmásztak a hegyre hogy megnézzék.Ott azonban csak halott majmokat találtak szanaszét,közöttük egy hatalmas pávián hevert szintén holtan,szőre megannyi tűként meredt,a torkát Shippei Taro tépte ki.
      Ezek után nem volt többé szükség az emberáldozatra,és mindenki békében élhetett.

Konde oshimai. "Itt a vége."

A SAMEBITO hálája

Élt egyszer egy ember Omi povinciában,akit Tawaraya Totaronak hívtak.A háza a Biwa-tó partján állt,nem messze az Ishiyamadera nevű szentélytől. Kis birtokának köszönhetően kényelemben élt,de huszonkilenc esztendősen még mindig nőtlen volt.Szeretett volna feleséget,ám nem akármiet: mindig nagyon szép nőröl álmodott,így nem talált még kedvére való lányt.
    Egy napon,mikor Seta Hídján (Seta no Naga-hashi) haladt át éppen,egy furcsa lényt pillantott meg a mellvédhez közel gubbasztva.A lény teste egy ember testéhez hasonlított,de feketéllett mint a tinta,a szeme zölden csillogott akár a smaragd;az arca egy démon arca,a szakálla pedig egy sárkány szakálla volt.Totaro elösször nagyon megriadt,de a zöld szemek azonban olyan szelíden néztek rá,hogy egy pillanatnyi tétovázás után megmerte szólítani a lényt.Az pedig ezt válaszolta neki:
 -Én egy samebito vagyok,eg cápa ember a tengerből,és röviddel ezelöttig a Nyolc Hatalmas Sárkánykirály (Hachi-dai-ryu-O) szolgálatában álltam beosztott hivatalnokként a Sárkánypalotában (Ryugu).Ám egy apró védség miatt elbocsáltottak,és száműztek a tengerből is.Azóta errefelé kóborlok,nem találok ennivalót,és nincs egy hely ahol álomra hajthatnám felyem.Ha bármi szánalmat érzel irántam,könyörgök segíts nekem menedéket találni,és adj valamit ennem!
   Olyan esdeklő hangon kérte,és annyira alázatos módon,hogy megérintette Totaro szívét.
  -Gyere velem! -mondta. - Van a kertemben egy nagy,mély tó,ahol addig lakhatsz,ameddig csak akarsz,én meg majd adok neked bőven enni.
   A samebito követte Totarot haza,és láthatóan nagyon elégedett volt új otthonával.Hónapok teltek el,és minden nap kapott Totarotól olyan élelmet,amit a tengeri lények szeretnek.
  Elérkezett az év 7. napja is,amikor is női zarándokok (nyonin-mode) tartottak a nagy buddhista szentélybe,Miiderába,a szomszédos Otsu városába.Totaro elment Otsuba,hogy részt vegyen az ünnepségen.Az ott összegyűlt rengeteg nő és fiatal lány között észrevett egy különleges szépségű alakot.A lány 16év körülinek tűnt;arca halovány és tiszta volt,mint a hó,és ajkainak íve bizonyossá tette mindenki számára,aki csak látta,hogy a hangja ,,olyan édesen szól,mint a fülemüle éneke a szilvafán".
Totaro első látásra beleszeretett.Amikor a lány elhagyta a szentélyt,ő tisztes távolságból követte,és megtudta hogy a szomszédos Seta falujában szált meg annyával az eggyik házban.A falusiakat kérdezgetve azt is megtudta,hogy a neve Tamana,hajadon,és a családja nem akarja alacsony rangú férfihoz adni,mivel jegyajándékként egy tizezer ékkövet tartalmazó ládát kérnek.Totaro a hírtől nagyon elcsüggedve tért haza.Minél többet gondolt a furcsa jegyajándékra,annál biztosabb volt benne,hogy soha nem kaphatja meg a lányt feleségeként.Ha van is tizezer ékkő az egész országban,akkor is csak egy hatalmas herceg remélheti,hogy összegyüjti őket.Ám Totaro eggyetlen órára sem tudta kiverni a fejéből annak a gyönyörű teremtésnek az emlékét.Annyira kísértette,hogy nem tudott se enni,se aludni, és eggyre zaklatottabb és élénkebb lett,ahogy teltek a napok.Végül ágynak esett -olyan beteg lett,hogy a fejét sem tudta felemelni a párnáról.Ekkor orvosért küldött.Az orvos,miután alaposan megvizsgálta,meglepve kiáltott fel.
   -Szinte bármien kor megyógyítható a megfelelő orvosi kezeléssel -mondta-,kivéve a szerelem betegségét.A te bajod nyivánvalóan szerelembetegség.Erre nincsen gyógymód.A régi időben Roya-O Hakuyo belehalt,és neked is fel kell készülnöd erre.
   Ezt elmondva az orvos elment anélkül,hogy bármilyen orvosságot adott volna Totaronak.
    A samebito,aki még mindig a kertitóban lakott,hallott gazdája betegségéről,és a házba ment,hogy gondozza.Végtelen odaadással ápolta éjjel-nappal.Ám nem tudta sem az okát,sem igazi természetét a kórnak,amíg majdnem egy héttel késöbb Totaro,azt gondolván,hogy a halál küszöbén áll,ezekkel a búcsuszavakkal szólt hozzá:
  -Azt hiszem azért lehetett ilyen sokáig részem az örömben,hogy gondoskodjak rólad,mert valamien kapcsolatunk lehetett egy korábbi életünk során.De most nagyon beteg vagyok,és betegségem minden nap rosszabra fordul,az életem pedig,mint a hajnali harmat,elillan,mielött lemenne a nap.Miattad azonban aggodalom tölt el.Léted az én gondoskodásomtól függ,és félek,nem lessz senki aki gondokodjon rólad,és siessen,amikor én meghalok...Drága barátom!Ó jaj!Reményeink és vágyaink mindig csalódást okoznak ebben a boldogtalan világban!


                                          FOLYT.KÖV.                                             

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat